A svájciak a legelégedettebbek az életükkel. Nem csoda, keresnek egy rakás pénzt, spórolt pénzük is van, kevesebbet dolgoznak, tovább élnek a többieknél.
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) a napokban közölte a Better Life Indexét, amely az életszínvonal és közérzet alapján állította sorrendbe az országokat.
A 7/24 Wall St. amerikai befektetési szakportál továbbgondolta a kérdést, pontosabban szétszedte az indexet, és csak az életminőségre, -elégedettségre vonatkozó pontok alapján rangsorolt. Svájc lett az első. Az első tízben van a skandináv országok (Izland, Norvégia, Svédország, Finnország, Izland) de felkerültek a toplistára a hollandok, az osztrákok, a mexikóiak és a kanadaiak is.
Svájci sajtok (Forrás: Sxc.hu)
A svájciak tényleg irigylésre méltók. Az éves jövedelmük 2010-ben meghaladta a 30 ezer dollárt, jelenlegi árfolyamon közel 6,7 millió forintot. Emellett a vagyonuk 99 ezer dollárra, 22 millió forintra rúgott. Utóbbinál egyedül az Egyesült Államok tud jobbat. Ráadásul 1632 órát dolgoznak évente, ami bőven elmarad az 1776 órás OECD-átlagtól. A munkanélküliség pedig 4,4 százalékos.
Egy friss nemzetközi kutatás szerint a magyarok csak a fizetésük hatodáról hajlandóak lemondani nyugdíjas korukban. Ezzel messze az élen állnak.
Igen érdekes kilátások rajzolódnak ki az Aegon szerdán megjelent - nemzetközi - felméréséből, amelynek keretében tizenkét ország összesen tizenkétezer lakosát a jövőbeni pénzügyi helyzetükről.
A végeredmény szerint a jelenleg dolgozó emberek nyugdíjba vonulás után a mostani fizetésük durván háromnegyedére tartanának igényt, ám az országok közötti szórás elég jelentős. Az Egyesült Királyságban élők beérnék 60 százalékkal, míg a magyaroknál a legmagasabb az arány. A magyarok ugyanis a mostani fizetésüknek 85 százalékát szeretnék nyugdíjként, azaz mindössze a fizetésük hatodáról hajlandóak lemondani, ami szinte lehetetlen elvárásnak fest.
Sokan azonban tisztában vannak azzal, hogy a nyugdíjas korukban összébb kell húzniuk magukat. A kutatás átlaga szerint 21 százalék számít arra, hogy nyugdíjasként le kell mondania egyes dolgokról. A magyarok azonban az átlagnál jóval pesszimistábbak: 55 százalékuk azt várja, hogy nem tudja majd az általa elvárt életszínvonalat finanszírozni a nyugdíjból. A felmérésből kiderül az a nem túl meglepő válasz, amely szerint a megkérdezettek leginkább a fizetésemelésből szeretnének takarékoskodni. Valamint arra, hogy a takarékoskodás legnagyobb gátja a pénzhiány.
Szakadék
Bár a jelenlegi bér- és nyugdíjadatokkal érzékeltethető, hogy óriási a szakadék a két oldal között, vagyis az átlagbér és az átlagnyugdíj között.
Vegyük az átlagos nettó keresetet, amely közel 150 ezer forint volt az idei első negyedévben, ehhez képest a magyarországi átlagos havi nyugdíj alig 100 ezer forint. Ebből kiindulva a magyarok közel 85 százalékot, 130 ezer forintot szeretnének nyugdíjként. Ezzel szemben a nyugdíjátlag alapján a átlagfizetésük harmadáról kell lemondaniuk az átlagnyugdíjhoz.
Persze akadnak extrém kivételek, a Népszabadság egy tavalyi cikke szerint van ugyanis példa 800 ezres nyugdíjra is, az viszont nem derül ki, hogy az illető még aktív korában mennyire számított...
(A felmérést Kanadában, Kínában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Japánban, Hollandiában, Lengyelországban, Spanyolországban, Svédországban, az USA-ban és Nagy-Britanniában – 2013 januárjában és februárjában készítették.)
Magyarországon 100-ból öten kötöttek kockázati életbiztosítást. Csehországban és Lengyelországban háromszor, Ausztriában pedig húszszor annyian.
"Az életbiztosítás az a pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet" - egy ovis aranyköpés a Facebookról. A valóságban persze más a helyzet: mint minden biztosítást, az életbiztosítást is arra kötjük, hogy kezeljünk egy kockázatot.
A kézamputáció nem megoldás
A legtöbb ember persze igyekszik kerülni a kockázatokat, amelyekkel lépten-nyomon szembesül. “Nem fog fájni keze, lába, Ha időben amputálja!” - idéz egy mondást Banyár József, egyetemi tanár, aktuárius egyik tanulmányában. Ez persze nyilvánvalóan nem megoldás, ahogy az sem elképzelhető, hogy valaki sosem hal meg. Ennek a kockázatnak a kezelésére szolgál az életbiztosítás, mégpedig az életbiztosítások egyik fajtája, a kockázati életbiztosítás. Ezek alapvetően abban térnek el a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit linked életbiztosításoktól, hogy nem függnek a tőke- és pénzpiaci mozgásoktól.
Amikor kockázati életbiztosítást kötünk, akkor - leegyszerűsítve - tulajdonképpen abban állapodunk meg a biztosítóval, ha meghalunk, akkor a biztosító fizet egy meghatározott összeget az általunk megnevezett személyeknek. (
Le vagyunk maradva
Magyarországon kevésbé terjedtek el a kockázati életbiztosítások, itthon inkább a unit linked konstrukciók terjedtek el. Más országokban azonban jóval nagyobb arányban kötöttek kockázati életbiztosításokat.
Magyarországon 100 emberből mindössze 29-nek volt életbiztosítása. Ezzel szemben Ausztriában 100 emberre vetítve 118, Csehországban 62, Lengyelországban 58, míg Szlovákiában 176. A kockázati életbiztosítások aránya ráadásul nagyon alacsony, alig 5 százalékos. Fordítva nézve, a magyarok 95 százaléka pont az életére nem köt biztosítást.
A statisztikák szerint hatalmas különbségek vannak a lakossági egy főre vetített jövedelmek között. 2011-ben hétszeres volt a különbség a két véglet között.
Kedvező lett a legfrissebb hivatalos bérstatisztika. A nettó bérek esetében több mint 4 százalékos emelkedést mutatott, ez azt jelenti, hogy az inflációval korrigált reálbérek 2,2 százalékkal emelkedtek az év első három hónapjában.
Bár az adat kétségtelenül kedvező, de a bérstatisztikákat érdemes a helyükön kezelni, mivel azok csak egy átlagot mutatnak. (A KSH a legalább 5 dolgozót foglalkoztató szervezetek, cégek adatait vizsgálja, és nem számít bele a statisztikába a családi adókedvezmény.) A bérstatisztikát torzítja, hogy a magas jövedelmek erőteljesen felfelé, az alacsonyabbak pedig lefelé húzzák, így nem ad feltétlenül teljes képet a lakossági pénzügyi viszonyairól.
Jövedelmi tizedek
Éppen ezért érdemes jobban megvizsgálni, mit mutatnak a jövedelmi helyzetről szóló legfrissebb statisztikák. A KSH március elején közzétett elemzése, amely a lakosság 2011-es jövedelmi viszonyait mutatja be, érdekes adatokkal szolgál. Kiderül belőle, hogy az emberek többsége - az egy főre vetített adatok szerint - átlag alatti jövedelemmel rendelkezik. Az éves átlagos nettó jövedelem 2011-ben 989 ezer forint, azaz havi 82,4 ezer forint volt. Ennél azonban a tizedekre osztott lakosságnak csak a felső négy tizedébe tartozóknak volt magasabb a nettó jövedelme - hat tizedben ettől elmaradt a nettó jövedelem.
Egyensúlytalanságra utal, hogy a legalacsonyabb éves nettó jövedelem az említett statisztika szerint - az első tizedben soroltaknál - 315,5 ezer forint volt, ami havi 26,3 ezer forintot jelentett. A legmagasabb kategóriában viszont az éves nettó jövedelem 2,28 millió forintra rúgott, ez pedig havonta 190 ezer forintot jelentett átlagosan. Azaz a két véglet között óriási, több mint hétszeres volt a különbség.
Szintén jelentős különbségek vannak a jövedelmekbe nem számolt a biztosítóktól kapott összegek tekintetében is. (Arra nincs külön bontás, hogy milyen biztosítási eseményekhez voltak köthetőek az kifizetések.) A statisztika szerint a felső jövedelmi tizedekbe tartozók jóval nagyobb összeghet jutottak a biztosítóktól. Az egy főre vetített, biztosítóktól kapott összeg 2011-ben a legfelső tizedbe tartozóknál 15 ezer forint volt, a nyolcadik és kilencedik tizedbe soroltaknál ennek töredéke, 2028, illetve 2364 forintot tett ki. Az alacsonyabb kategóriákban azonban ennél is kevesebb volt, 103-608 forint között szóródtak a biztosítói kifizetések.
A mindennapi fogyasztási cikkek közül az egyik legnehezebben mérhető termék a vécépapír. Ezért adják inkább kilóra!
Látszólag egyszerű a dolog: egy tekercs, X forintba kerül és ez alapján lehet válogatni, de közel sem ilyen egyszerű a történet.
Az egy dolog, hogy egy-, két-, három- vagy négyrétegű tekercsek is vannak, nem beszélve a négy-, hat-, nyolc-, tizenkét darabos csomagolásokról. Egy-egy tekercsen nincs ugyanannyi papírszelet. Így aztán nem könnyű kiválasztani a legjobbat takarékossági szempontból, a tekercsre vetített egységár ugyanis nem ad megfelelő eligazítást.
Az egyik megoldást az jelentené, ha kilós áron lehetne válogatni. Ha megfogunk több tekercset, megtapogatjuk a csomagot, akkor érezni a súlyát, illetve azt, hogy mennyire tömör, leegyszerűsítve, mennyi anyag van benne. (Persze így a belső kartontekercs súlyával lehetne kombinálni, de azt akár szabályozni is lehetne.)
Bár kétségtelenül hülyén néz ki, hogy az ember kilóra vásárol vécépaapírt, a legolcsóbbat valószínűleg így lehetne kiválaasztani. A tojásnál is bevezették...
Kereső
