jutalom

A láthatatlan tized az egyik jó megoldás arra, hogyan mutassuk be és hogyan ösztönözzük a gyerekeket, mire is jó a takarékoskodás.

Több elemzés is szól arról, hogy a magyarok közül sokan nem takarékoskodnak váratlan kiadásokra, betegségre, idős korukra stb. Ennek több oka van, az egyik a pénzhiány. Ugyanakkor szerepet játszik benne az is, a pénzügyi tudatosság szempontjából még van tere a fejlődésnek.

Ahhoz, hogy hosszú távon is jó eredmények szülessenek, a gyerekeknek, diákoknak is tisztában kell lenniük azzal, hogyan működik ez a dolog. Persze nem kell feltétlenül a kamatokkal hozamokkal traktálni őket, főleg, ha nem vevők rá, de több módszerrel is lehet őket a takarékoskodás felé terelni.

Láthatatlan alap

Íme az egyik, a láthatatlan tized vagy ötöd módszere. Tegyük fel, hogy a gyereknek havonta 6-10 ezer forint zsebpénzt szánunk, ebből az összegből azonban 10 vagy 20 százalékot lecsippentünk, a levont összeget pedig félretesszük bármilyen takarékoskodásra kitalált pénzügyi eszközben. A lényeg, hogy tudnia kell, ez az övé, de a spórolt összeget egyszerűen nem lehet kivenni, csak adott idő múlva. Ahhoz, hogy a hosszú távú takarékoskodásnak látszódjon az eredménye, érdemes legalább egy, de inkább több éven keresztül spórolni.

Bár a magyarok többet mennek szabadságra, de jóval kevesebbet hiányoznak munkahelyükről, mint a kilencvenes években. A kisvállalkozások alkalmazottai pedig utcahosszal többet melóznak, mint a közszolgák és a nagy cégek dolgozói.

A minap jelent meg az úgynevezett munkaidőmérleg, megmutatja, hányszor fordult elő, hogy egy-egy alkalmazott egy teljes napot hiányzott a munkából. A felmérést 3-6 évente készíti el a KSH, mert ennyi idő kell a változások leképezéséhez. A friss adatok 2011-re vonatkoznak, először pedig 1992-ben készült hasonló felmérés.

A munkanapok száma - néhány nap eltéréssel . lényegében megegyzik 1992 óta, a többi adat azonban figyelemre méltó folyamatokat mutat.

A dolgozókhoz képest a II. kerületben van a legkevesebb álláskereső, míg a IX. kerületben a legrosszabb a helyzet. A dobogón csak budai kerület áll. A májusi országos adat pedig 2008 óta a legjobb.

Budapestre sokszor úgy gondolnak, hogy kedvezőbb gazdasági mutatókkal rendelkezik az országos átlagnál. Ez igaz is, ha például a munkaerő-piaci adatokat nézzük, de arról ritkán esik szó, hogy Budapesten belül milyenek az arányok. Márpedig a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal gyűjti ezeket az adatokat (tartózkodási helyük alapján településenként tartja nyilván az álláskeresőket).

2008-ban született jobb adat

Nézzük először a legfrissebb, májusra vonatkozó országos adatokat: a múlt hónapban 6,61 millió ember számított munkaképesnek, ebből 515 ezren voltak nyilvántartva álláskeresőként, ez 7,7 százalékos úgynevezett relatív mutatót jelent. (Ez tekinthető egyfajta munkanélküliségi rátának, de fontos, hogy nem ugyanaz, amit a KSH mér.)

Az 515 ezer álláskereső egyébként kedvező adatnak számít, a legutóbb a válság előtt, 2008-ban született ennél alacsonyabb májusi adat, akkor 424 ezer álláskeresőt, és 6,64 millió munkaképes embert tartottak nyilván.

Bár egyfelől mindenképp jó, hogy az emberek egyre tovább élnek, az idősek táborának bővülése komoly gondot jelenthet a jövőben. Több gyerek kell, és a takarékoskodás sem árt. 

A legoptimálisabb esetben - hipotetikus becslés szerint - 2060-ban a nők születéskor várható életkora 93,2 év, a férfiaké 88,3 év lesz, szemben a jelenlegi (2010-ben mért) 78,5, illetve 70,5 évvel.A legkedvezőtlenebb hipotetikus becslés pedig a nőknél 88,8, illetve 70,5 évet jósol - derül ki a Népességtudományi Kutatóintézet Demográfiai Portré 2012 című terjedelmes kiadványából, amely az említettek mellett további érdekes adatokkal szolgál. 

Például azzal, hogy a korösszetétel az elmúlt években egyre rosszabb lett, azaz egyre több az idős ember, miközben a fiatalok aránya is mérséklődik. Ennek eredményeként a magyarok közel negyede túl van a hatvanon, minden hatodik ember 65 évnél idősebb, a 20 évnél fiatalabbak pedig csak teljes népesség ötödét adják. Így az idősek fiatalokhoz viszonyított arányát mutató öregedési index 2012-ben már 1,15 százalék volt, szemben az 1990-ben mért 0,7 százalékkal, vagyis több az idős, mint a fiatal. Az említett tanulmányban szereplő, feltételezéseken alapuló prognózis szerint 2030-ban ez a mutató 1,5-1,6, 2060-ban pedig már 2 százalék felett lehet, vagyis minden fiatalra két idős ember jut majd.

Az ugyan mindenképpen kedvező, hogy egyre tovább fognak élni az emberek, ám ha ez nem jár a születések számának emelkedésével, akkor feszültségek alakulhatnak ki világszerte. Teljesen leegyszerűsítve elsősorban az egészségügy és a nyugdíj területén jelentkezhetnek a problémák. Kevesebb dolgozónak kell ugyanis eltartania egyre több és tovább élő nyugdíjast, szükségszerűen az egészségügyi ellátásukra is nagyobb összeget kell fordítani a közös kasszából. Másképp: kevesebb ember dobja össze azt a pénzt, amelyet egyre több idős között kell szétosztani. Ez nyilvánvalóan kezelendő probléma világszerte. A dolgozó emberek egyelőre annyit tehetnek az ügy érdekében, hogy az öngondoskodás bármilyen formájával félretesznek a jövőre, legyen szó bármilyen minimális összegről is.

A legnagyobb kedvezmény pedig csak 6 százaléknak jár. Az állam pedig jóval bőkezűbb dolgozóival, mint a versenyszféra.  

Az első negyedévben a családi adókedvezmény beszámításával együtt az egy főre eső nettó kereset több mint 153 ezer forint volt. A gyermektelen dolgozók nettó fizetése 144 ezer forintot tett ki, az egygyermekeseké 153 ezer, a két- és háromgyermekeseké pedig valamivel több mint 171 ezer forint volt - egy friss KSH statisztika szerint. 

Bár a háromgyermekesek esetében jóval nagyobb, nettóban számolva közel 100 ezer forint az adókedvezmény, ez mégsem dobja meg az átlagot, mert csak a dolgozóknak mindössze 6 százalékának jár. Még elgondolkodtatóbb szám, hogy az alkalmazottak közel fele gyermektelen, vagyis egy fillér családi kedvezmény sem jár nekik.  

Összességében a családi adókedvezménnyel együtt a reálkeresetek mindössze 1 százalékkal emelkedtek a múlt év első negyedéhez képest, ami elmarad a családi kedvezmény nélkül kalkulált - több mint 2 százalékos reálbéremelkedéstől.

A közszolgltatás dolgozói kerülnek a legtöbbe

A friss statisztika érdekes számokat mutat az első negyedéves a fizetéseket is tartalmazó munkaerőköltségekről is. Az egy óra munkára jutó kiadás 6,4 százalékkal emelkedett tavalyhoz képest. A versenyszféra spórolósabb volt az átlagnál, ott 4,9 százalékkal emelkedtek a munkakiadások. 

Az állami szektorokat felölelő közszolgáltatásokban a munkaerőköltség 10,4, százalékkal emelkedett. Ezen belül csak a munkajövedelem 10 százalékkal volt magasabb.