Az aktív korú lakosság csaknem fele gondolja úgy, hogy időskori megélhetése nagyobb részét az állami nyugdíj adja majd, alig negyedük rendelkezik bármilyen nyugdíjcélú megtakarítással - derül ki az NRC kutatásából.
A nyugdíjpénztárak iránti bizalom alacsony. Legtöbben saját megtakarításaikban bíznak, de csak a lakosság tizede képes rendszeresen pénzt félretenni, ráadásul jóval alacsonyabb összeget, mint az egy megfelelő mértékű nyugdíj-kiegészítéshez elegendő lenne – írja a jelentés.
A kutatás során azt vizsgálták, hogyan viszonyul az aktív korú, 18–59 éves, nem nyugdíjas lakosság az öngondoskodáshoz: mit és hogyan akar és tudnak megtenni a fiatalok azért, hogy időskorában megélhetése ne pusztán az államtól függjön. Miközben nagyjából öt járulékfizető lenne képes eltartani egy nyugdíjast, ma 4 millió foglalkoztatott és közel 3 millió nyugdíjas él Magyarországon. A 2013-as évtől megkezdődik a Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulása, a rendszer további terhelését hozva, emellett a magyar társadalom öregedése is felgyorsult.
kép innen
A többség ennek ellenére még mindig épít az állami nyugdíjra: jelenleg a 18–59 éves – még nem nyugdíjas – lakosság több mint fele (56%) valószínűsíti, hogy kap majd az államtól nyugdíjat, és a vizsgált népesség csaknem fele (45%) úgy véli, időskori megélhetése legalább felét az állami nyugdíj adja majd. A 18–39 éveseknek már több mint fele, a 40–49 évesek 40%-a valószínűsíti, hogy nem lesz jogosult állami nyugdíjra. Miközben a többség remél az államtól nyugdíjat, szinte kivétel nélkül (93%) gondolják, hogy az legfeljebb csak az alapvető dolgok megvásárlására lenne elég. A lakosság fele úgy szerint az állami nyugdíj a szűkös megélhetéshez sem lesz elég. A legtöbben úgy gondolják, megélhetésükhöz más forrásokat is igénybe kell venniük. A havi bevételek átlagosan 15-16%-át nyugdíj mellett végzett munkából, illetve saját megtakarításból tervezik fedezni. Az önkéntes megtakarításokból (nyugdíjpénztári vagy biztosítótól) származó összeget a bevétel mindössze egytizedére teszik átlagosan, miközben ugyanilyen mértékben számítanak családi segítségre is.
Míg a 18–29 évesek mindössze 38%-a, az 50 éven felüliek csaknem háromnegyedét (72%) foglalkoztatja már a nyugdíj- kérdés. A 18–59 évesek alig negyede rendelkezik bármilyen nyugdíjcélú megtakarítással, háromnegyedük semmiféle pénztári befizetéssel vagy olyan félretett összeggel nem bír, amit kifejezetten nyugdíjas éveire szánna.
“Banki szakértők számításai szerint ahhoz, hogy valaki 65 éves kora után még 15 éven keresztül például havi 80 ezer forinttal ki tudja egészíteni a nyugdíját, 25 évesen kezdve a takarékoskodást havi szinten csaknem 20 ezret, 35 évesen kezdve 30 ezret, 45 évesen kezdve több mint 40 ezret kellene megtakarítania, de egy mai 30 évesnek ahhoz, hogy csak havi ötvenezerrel kiegészüljön a nyugdíja majd, már most havi 10-15 ezer forintot kellene előtakarékoskodni” – írja a jelentés. További információkat a témáról itt olvashat.
A városokban élő lakástulajdonosok ingatlanuk eladási árát az országos átlaglakásárakhoz képest alulbecslik, a községekben élők pedig felülbecslik - derül ki a TÁRKI őszi vizsgálatából.
A kutatásban azt vizsgálták, hogy a lakosság miként méri fel ingatlana értékét, “mekkorára becsüli eladhatósági értékét, és hogy a területi piaci becsléseket kiindulásként tekintve, kik becsülik meg pontosabban lakásuk értékét” – írja a TÁRKI. A magyar családok 87 százaléka saját lakásban, házban él. Ezek az ingatlanok átlagosan 80 m2-esek, 2-3 szobásak, 63 százalékuk családi ház.
kép innen
A válaszadókkal egyrészt megbecsülttették ingatlanuk általános értékét, majd azt, hogy szerintük mennyiért tudnák azt értékesíteni. Az pedig összevetették a KSH által kiadott 2012. I-III. negyedéves átlagos négyzetméterárakkal.
Mivel a nagyobb településeknek jobbak a piaci viszonyai, az ingatlanbecslések is magasabb lakásértéket valószínűsítenek. Minél alacsonyabb a közigazgatási egység, annál kisebb az ingatlanok négyzetméterára. Budapesten, a megyeszékhelyeken és a városokban ugyanakkor a megkérdezettek alacsonyabbnak becslik ingatlanuk eladási árát a KSH átlagos lakásárához képest. A községekben ennek ellenkezője igaz. Itt az általános ár is magasabb a ténylegeshez képest és a becsült eladhatósági érték is. A TÁRKI kutatásáról itt olvashat bővebben.
A Budapesten regisztrált bűncselekmények száma tizedével emelkedett tavaly 2011-hez képest, de kevesebbet raboltak például és jóval kevesebb emberölés történt. Jobbak vagyunk Bécsnél, Varsónál és Prágánál is – állítja a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) beszámolója, amelyet a Fővárosi Közgyűlés bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságának állított össze a fővárosban 2012-ben elkövetett bűncselekményekről.
Leggyakoribb a vagyon elleni bűncselekmény volt, ezen belül 3,5 százalékkal csökkent a lopások száma és 5,7 százalékkal a betöréses lopásoké, 6,6 százalékkal csökkentek a rablások. Több mint tizedével kevesebb volt a házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma is.
kép innen
A bűncselekmények 3,18 százaléka személy elleni volt, ezen belül az emberölések száma csaknem a felére, 90-ről 47-re csökkent. A testi sértések száma viszont 3,93 százalékkal emelkedett.
A közlekedési balesetek száma 13,8 százalékkal csökkent a fővárosban, 689-en vezettek ittasan, a megelőző évi 841-gyel szemben.
A budapesti bűncselekmények közül a közrend elleniek – ezek lehetnek közveszélyokozás, terrorcserelkmény, de például a fegyverrel vagy méreggel való visszaélés is az - 56,7 százalékkal emelkedtek. Az egy évvel korábbi 20 342 eset után 31 885-öt rögzítettek. Jelentősen, 211 százalékkal nőtt az okirattal való visszaélések száma, amelynek oka, hogy a Legfelsőbb Bíróság kiszélesítette az ide tartozó esetek körét.
A jelentés szerint az azonos lakosságszámú Bécshez, Varsóhoz és Prágához viszonyítva Budapesten kevesebb az emberölés, az erőszakos közösülés, a rablás és a lopás.
A kisgyernekes nők munkába való visszatérésének esélyeit vizsgálta a TÁRKI tavalyi kutatásában. Eszerint visszatérni gyakran vagy egyáltalán nincs lehetőségük, vagy csak alacsonyabb fizetésért találnak állást.
A 2012. októberi kutatásban arra keresték a választ, hogy a GYES-en, GYED-en - vagy egyéb gyermekgondozási szabadságon lévő - nőknek van-e hova visszamenniük dolgozni, és mitől függ a jobb lehetőség.
kép innen
A nők felének (49 százalékának) van olyan munkahelye, ahova vissza tud menni. Az iskolázottságot tekintve, a magas iskolai végzettségűek jobban állnak, nagyobb eséllyel térnek vissza régi munkahelyükre. A legfeljebb 8 osztállyal rendelkező nők mindössze 12 százaléka, míg a diplomások 92 százaléka jelezte, hogy van munkahelye, ahova visszamehet dolgozni. A szakmunkás végzettséggel rendelkező nők 58 százaléka, az érettségizettek 42 százaléka válaszolt így.
A kutatás kitért arra is, hogy azoknak, akiknek nincs hova visszamenniük, gyakran hiányzik egy vagy több munkahely(vissza)szerzésben előnyös ismerete, mint az idegennyelveké, a rendszeres számítógéphasználat, vagy a jogosítvány megléte.
A TÁRKI grafikonját itt nézheti meg.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Szeszben és dohányban az elsők
Szabadságmatek: kik a legszorgalmasabbak?
A budai kerületek megverték a pestieket
Nyerésre állnak a nyugdíjasok a gyerekekkel szemben
Egy agilis tanácsadó akár fél éven belül létrehozhat egy ütőképes csapatot, amellyel jól fizető lesz a másodállás.
Sokan vannak, akik mellékes jövedelemmel szeretnék kiegészíteni a családi büdzsét, de nem találják a megfelelőt. Ez nem is egyszerű feladat, mert sok munkahelyen 8-10-12 órát követelnek a dolgozótól, emellett pedig nehéz mellékesre szert tenni.
Ezzel összhangban vannak az Eurostat adatai: Magyarországon viszonylag alacsony azoknak az aránya, akik másodállással rendelkeznek. 2010-ben Magyarországon 2 százalék volt ez az arány, míg az uniós országok átlaga 3,7 százalékot tett ki. A skandináv országok járnak az élen, ott 8-9 százalék a másodállást vállalók aránya, de a hollandok 7,2 százalékos eredménye is magasnak számít Európában.
Kereső
