Mint minden függőség, a munkamánia is képes tönkretenni az egyént és környezetét. Olyan orvosi diagnózis, hogy munkaalkoholista (workalkoholics), vagy munkamániás nincs, a pszichiáter csak a következményekkel találkozik: a depresszióval, az alkoholizmussal vagy éppen az öngyilkossági kísérlettel, széthullott családokkal.
A karrieristák szerint azonban mégsem ennyire egyértelmű a dolog.
Harvard Business Review-nak Toma Chamorro-Premuzicit azt nyilatkozta, hogy ha olyan szerencsések vagyunk ahhoz, hogy nem pusztán munkánk, hanem karrierünk van, akkor el kell fogadnunk a munka-élet közti esetleges egyenlőtlenséget. Míg a karrier magasabb szintű céltudatosságot ad, addig a munkahely pusztán bevételt. Ha karrierünk van, azzal keresünk, amit szeretünk, a munkahely pedig azért fizet, amit megcsinálunk. Ha örömünk leljük a munkában, akkor nehezebb abbahagyni, könnyebb belecsúszni a túlórákba. Munkamánia? A karriere sikeressége a munka és a szórakozás, élet egyéb területeinek szétválasztásától függ. Azonban ki törődik a munkahely-élet egyensúly kérdésével, amikor egészséges fúzióban vannak egymással? Amikor a lánya még kicsi volt, hiába volt sikeres a munkájában, úgy érezte, hogy olyan dolgokról kell lemondania, amit később már nem tud pótolni. Ebben az időszakaszban nehéz volt megtartani az ezt a fajta harmonikus élet-munka összeolvadást. Azonban később munkaadóként sikerült felhasználnia ennek az időszaknak a tapasztalatait is. Megértette, hogy az emberek különbözően viszonyulnak a munka és az élet kapcsolathoz, sőt ezek a viszonyrendszerek különböző életszakaszokban változnak is. Kisebb léptékű üzletek több rugalmasságot tudnak kínálni ezen a szinten. Lehetővé teszik azt, hogy az emberek keményen dolgozhassanak, de ne kerüljenek konfliktusba saját életszemléletükkel.
A pszichiáterek szerint az az egészséges ember, aki jól érzi magát a saját bőrében. A munkamániás pedig állandó drill alatt van, tehát nem felel meg ennek a kritériumnak. A gyógyulás, vagy az elkerülés útja pedig a sokoldalúság. Tudni kell nemet mondani akár munkahelyen, akár csak önmagunknak a munkára. Ez azonban csak akkor segít, ha van mivel kitölteni a munka után fennmaradó időt. Akinek van hobbija, családja és amellett munkája, az valószínűleg sokkal jobban érzi magát a világban, mint az, aki olyan javakért dolgozik éppen, amire már semmi szüksége nincsen azon kívül, hogy ezen tudja mérni a sikert.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Kikre hallgatnak a leendő nyugdíjasok?
Konzervatív hosszútávú befektetésre vágyik a magyar
Ennyit keresnek majd, ha kirepültek
A kisgyernekes nők munkába való visszatérésének esélyeit vizsgálta a TÁRKI tavalyi kutatásában. Eszerint visszatérni gyakran vagy egyáltalán nincs lehetőségük, vagy csak alacsonyabb fizetésért találnak állást.
A 2012. októberi kutatásban arra keresték a választ, hogy a GYES-en, GYED-en - vagy egyéb gyermekgondozási szabadságon lévő - nőknek van-e hova visszamenniük dolgozni, és mitől függ a jobb lehetőség.
kép innen
A nők felének (49 százalékának) van olyan munkahelye, ahova vissza tud menni. Az iskolázottságot tekintve, a magas iskolai végzettségűek jobban állnak, nagyobb eséllyel térnek vissza régi munkahelyükre. A legfeljebb 8 osztállyal rendelkező nők mindössze 12 százaléka, míg a diplomások 92 százaléka jelezte, hogy van munkahelye, ahova visszamehet dolgozni. A szakmunkás végzettséggel rendelkező nők 58 százaléka, az érettségizettek 42 százaléka válaszolt így.
A kutatás kitért arra is, hogy azoknak, akiknek nincs hova visszamenniük, gyakran hiányzik egy vagy több munkahely(vissza)szerzésben előnyös ismerete, mint az idegennyelveké, a rendszeres számítógéphasználat, vagy a jogosítvány megléte.
A TÁRKI grafikonját itt nézheti meg.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Szeszben és dohányban az elsők
Szabadságmatek: kik a legszorgalmasabbak?
A budai kerületek megverték a pestieket
Nyerésre állnak a nyugdíjasok a gyerekekkel szemben
Kereső
