Az Európai Központi Bank jelentése alapján elmondható, hogy az Európai unióban az életbiztosítások helyzete valamelyest javult. A pozitív tendencia a háztartások életbiztosításainak hozamai után 44 milliárddal növekedő tartaléknak köszönhető az EKB jelentése szerint.
Alapvető különbség az eurózóna és a magyar biztosítási piac között, hogy a magyar piac eleve „alulbiztosított”. Magyarországon életbiztosítással rendelkezők száma alacsonyabb a nyugat-európai országokhoz képest.
Itthon még mindig kevesen kötnek kockázati életbiztosítást, - autóra, házra előbb jut eszünkbe biztosítást kötni - holott az esetleges baleset, tragédia esetén nagy segítséget jelenthet a családnak a kifizetésre kerülő biztosítási összeg. Ugyanis a kockázati életbiztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor egy előre meghatározott személy – a kedvezményezett– részére egy előre meghatározott biztosítási összeget fizet ki.
Ahogy Németh Zoltán AGNB ügyvezető igazgatója korábban kifejtette: a nyugat-európai országokhoz képest az életbiztosítással rendelkezők száma is alacsony Magyarországon, a kockázati életbiztosítással rendelkezők aránya csak 4-5 százalékos, vagyis a családok komoly kockázatokkal élnek együtt, mindenféle védelem, fedezet nélkül. „Ennek leginkább az az oka, hogy az emberekben nem tudatosult, hogy az életnek is van értéke, nem csak a vagyontárgyaknak. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a vagyontárgyak élveznek prioritást, az egészség és az élet védelme másodlagos” – fogalmazott a szakember.
Az AGNB felhívja a figyelmet arra, hogy a kockázati életbiztosítások piacának fejlődéséhez, vagyis az európai szinthez való felzárkózáshoz Magyarországon a hosszú távú gondolkodásra és a pénzügyi tudatosság javulására van szükség.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Kiút a tartós munkanélküliségből
Időskori öngondoskodás, önkéntesség
Konzervatív hosszútávú befektetésekre vágyik a magyar
2013 07 17. 09:00 - jutajuli
Lassan kezd tudatosulni a magyarokban, hogy maguknak is tenniük kell a nyugodt jövőjük, időskoruk érdekében. Biztató azonban, hogy ma már a lakosságnak mintegy a fele foglalkozik a hosszú távra szóló megtakarítások és befektetések kérdésével. Az öngondoskodás mellett a váratlan helyzetekre történő felkészülés is egyre fontosabbá válik. Erre, a kockázatok megfelelő felmérése után van megoldás- derült ki az AGNB közleményéből.
A szokottnál is konzervatívabban kezeli a magyar lakosság a nyugdíjcélú megtakarításokat, amelyektől 42 százalék a kiszámíthatatlan piaci környezet negatív hatásai elleni védelmet remél. A többi között ez derül ki abból a kutatásból, amelyet 12 országban - köztük Magyarországon - készített az Aegon. Sokatmondó az is, hogy a válaszadók 53 százaléka a hosszú távú megtakarításainál a szokottnál is óvatosabb befektetési politikát kíván folytatni. Vannak elvárásaik a pénzügyi tanácsadókkal szemben is, elsősorban az, hogy megfelelő befektetési garanciákat biztosító hosszú távú megtakarításokhoz, tervezéséhez nyújtsanak segítséget.
Nő az igény a szakmai tanácsok és tanácsadók iránt
A jövőben világszerte és Magyarországon is egyre inkább előtérbe fog kerülni az öngondoskodás, s ennek részeként mind keresettebbekké válnak az ezzel kapcsolatos tanácsok. Még tovább nő az igény a tanácsadók szolgáltatásai iránt is, egyenes következményeként annak, hogy folyik a kockázat- és felelősség-megosztás újraosztása a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók között, s a hangsúly egyre inkább az utóbbiakra helyeződik. Az egyének, a családok növekvő szerepvállalásának egyik következménye pedig a megfelelő tanácsok iránti növekvő igény. Az Aegon legfrissebb felmérése szerint például a megkérdezettek közel ötöde igényelné, hogy professzionális, személyre szabott pénzügyi tanácsot kapjon.
A klasszikus családmodell – apa, anya és adott esetben gyerekek – háttérbeszorulásával, egyre nagyobb súly helyezkedik a nőkre a pénzügyek intézésével kapcsolatban is – derül ki egy amerikai kutatásból.
A Nők, Pénz és Hatalom Tanulmány 2013 (2013 Women, Money & Power Study) megjelent felmérés során megkérdezett nők 67 százaléka állította, hogy a családi helyzetük rákényszeríti őket arra, hogy tisztában legyenek a pénzügyeikkel és képesek legyenek irányítani is ezeket. A résztvevő nők összesen 39 százaléka élt házas kapcsolatban, ami meglepően alacsony szám.
Ugyancsak meglepő eredmény, hogy az amerikai háztartások 40 százalékában a nő a kenyérkereső. Közülük sokan egyedülálló anyák, de azokban a háztartásokban, ahol az összbevétel átlaga 80 000 dollár körüli, a párok 15 százalékában szintén a nő keres jobban. Az ok abban keresendő, hogy a válság miatt nemcsak az egyedülállók, de sokszor a házasságban élő nők is kénytelenek voltak valamilyen munka után nézni.
A nők mindezek ellenére még mindig sokszor kényelmetlenül érzik magukat, ha pénzügyekkel kell foglalkozniuk. A megkérdezettek közel fele állította, hogy vannak félelmei ezzel kapcsolatban.
Sokszor a válás vagy a házastárs elvesztése az oka az elszegényedésnek, ráadásul a 2006-os 43 százalék után 2013-ban a megkérdezettek 48 százaléka vallotta azt, hogy a válás után komoly anyagi gondjaik lettek.
Az özvegyek helyzete ennél is kétségbeejtőbb, pontosan felük nyilatkozott úgy, hogy a társuk halála pénzügyi krízisbe jutatta őket. Az arány megdöbbentő, márcsak azért is, mert a megoldás egyszerű lehetne. Ha a háztartások nagyrésze rendelkezne életbiztosítással, drámaian csökkenhetne a válsághelyzetbe jutott özvegyek száma. Eggyel bonyolultabb – ugyanakkor üdvösebb – megoldás lehetne, ha a nők többsége nem bízná anyagi biztonságát másra és nem a baj beállta után kezdene gondolkodni a lehetséges megoldásokon.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Keveset tudnak a pénzügyekről a fiatalok
Lemaradva a magyar életbiztosítási piac
Szeszben és dohányban az elsők
A budai kerületek megverték a pestieket
Nyerésre állnak a nyugdíjasok a gyerekekkel szemben
Pontosan száz évvel ezelőtt volt a csúcsán a magyar biztosítási piac, akkor ugyanis 114 biztosítótársaság működött a piacon. Csak életbiztosításokkal 30 biztosító foglalkozott.
A biztosítás, mint konstrukció elődjei már több ezer évvel ezelőtt megjelentek a világon, különböző kármegosztási megoldásokkkal. Az igazi fejlődés azonban az utóbbi 200-300 évben következett be.
Magyarországon az 1800-as évek elejétől alakult egyre több biztosító, a magyar biztosítástörténelemről szóló tanulmányok fontos momentumnak tekintik az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-es létrhozását, a cég alapítói között olyan ismert nevek voltak, mint Deák Ferenc vagy Eötvös József.
Az 1800-as évek végén beinduló gazdasági fejlődésnek köszönhetően a biztosítási ágazat is látványos bővülésen ment keresztül. 1860-ban mindössze 8 biztosítótársaság volt jelen a magyar piacon, 1895-ben már 37, az 1900-as évek elején 54 biztosítót tartottak számon. A látványos fejlődésre jellemző, hogy körülbelül tíz évvel később, 1913-ban megszületett a rekord, akkor ugyanis már 114 biztosító működött Magyarországon, tehát rövid idő alatt megduplázódott a számuk. Az életbiztosítási konstrukciók is népszerűek voltak, mivel a 114 biztosítóból 30 kizárólag életbiztosítással foglalkozott - derül ki a Széchenyi István Egyetem egyik biztosítástörténeti tanulmányából. Később megállt a fejlődés, egyrészt a világháborúk negatív hatása, majd a szocializmusban monopóliummá vált a biztosítás. 1986-ban jött az újabb fordulat, akkor szűnt meg a korábbi monopólium: az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító osztozott a piacon.
A 1913-as csúcs egyébként mai szemmel is rekordnak számít, ha eltekintünk a szűkülő piactól. A Magyar Biztosítók Szövetsége által kiadott évkönyv szerint 2011-ben a hazai piacon 31 magyarországi székhellyel rendelkező zártkörű és egy nyílt biztosító részvénytársaság rendelkezett működési engedéllyel, emellett 27 biztosítóegyesületet, és 14 fióktelepet tartottak nyilván. (1913-ban 5 nyugdíjpénztárat is a biztosítók közé soroltak, ma azonban őket külön tartják nyilván. A nyugdíjkasszákkal együtt a cégek száma ma már magasabb lenne.)
Magyarországon 100-ból öten kötöttek kockázati életbiztosítást. Csehországban és Lengyelországban háromszor, Ausztriában pedig húszszor annyian.
"Az életbiztosítás az a pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet" - egy ovis aranyköpés a Facebookról. A valóságban persze más a helyzet: mint minden biztosítást, az életbiztosítást is arra kötjük, hogy kezeljünk egy kockázatot.
A kézamputáció nem megoldás
A legtöbb ember persze igyekszik kerülni a kockázatokat, amelyekkel lépten-nyomon szembesül. “Nem fog fájni keze, lába, Ha időben amputálja!” - idéz egy mondást Banyár József, egyetemi tanár, aktuárius egyik tanulmányában. Ez persze nyilvánvalóan nem megoldás, ahogy az sem elképzelhető, hogy valaki sosem hal meg. Ennek a kockázatnak a kezelésére szolgál az életbiztosítás, mégpedig az életbiztosítások egyik fajtája, a kockázati életbiztosítás. Ezek alapvetően abban térnek el a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit linked életbiztosításoktól, hogy nem függnek a tőke- és pénzpiaci mozgásoktól.
Amikor kockázati életbiztosítást kötünk, akkor - leegyszerűsítve - tulajdonképpen abban állapodunk meg a biztosítóval, ha meghalunk, akkor a biztosító fizet egy meghatározott összeget az általunk megnevezett személyeknek. (
Le vagyunk maradva
Magyarországon kevésbé terjedtek el a kockázati életbiztosítások, itthon inkább a unit linked konstrukciók terjedtek el. Más országokban azonban jóval nagyobb arányban kötöttek kockázati életbiztosításokat.
Magyarországon 100 emberből mindössze 29-nek volt életbiztosítása. Ezzel szemben Ausztriában 100 emberre vetítve 118, Csehországban 62, Lengyelországban 58, míg Szlovákiában 176. A kockázati életbiztosítások aránya ráadásul nagyon alacsony, alig 5 százalékos. Fordítva nézve, a magyarok 95 százaléka pont az életére nem köt biztosítást.
Kereső
