Az Európai Központi Bank jelentése alapján elmondható, hogy az Európai unióban az életbiztosítások helyzete valamelyest javult. A pozitív tendencia a háztartások életbiztosításainak hozamai után 44 milliárddal növekedő tartaléknak köszönhető az EKB jelentése szerint.
Alapvető különbség az eurózóna és a magyar biztosítási piac között, hogy a magyar piac eleve „alulbiztosított”. Magyarországon életbiztosítással rendelkezők száma alacsonyabb a nyugat-európai országokhoz képest.
Itthon még mindig kevesen kötnek kockázati életbiztosítást, - autóra, házra előbb jut eszünkbe biztosítást kötni - holott az esetleges baleset, tragédia esetén nagy segítséget jelenthet a családnak a kifizetésre kerülő biztosítási összeg. Ugyanis a kockázati életbiztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor egy előre meghatározott személy – a kedvezményezett– részére egy előre meghatározott biztosítási összeget fizet ki.
Ahogy Németh Zoltán AGNB ügyvezető igazgatója korábban kifejtette: a nyugat-európai országokhoz képest az életbiztosítással rendelkezők száma is alacsony Magyarországon, a kockázati életbiztosítással rendelkezők aránya csak 4-5 százalékos, vagyis a családok komoly kockázatokkal élnek együtt, mindenféle védelem, fedezet nélkül. „Ennek leginkább az az oka, hogy az emberekben nem tudatosult, hogy az életnek is van értéke, nem csak a vagyontárgyaknak. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a vagyontárgyak élveznek prioritást, az egészség és az élet védelme másodlagos” – fogalmazott a szakember.
Az AGNB felhívja a figyelmet arra, hogy a kockázati életbiztosítások piacának fejlődéséhez, vagyis az európai szinthez való felzárkózáshoz Magyarországon a hosszú távú gondolkodásra és a pénzügyi tudatosság javulására van szükség.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Kiút a tartós munkanélküliségből
Időskori öngondoskodás, önkéntesség
Bankbetét, vagy föld? -Pénzügyi kultúra a közép-alföldi háztartásokban
2013 07 15. 09:00 - jutajuli
Az Állami Számvevőszék tanulmánya szerint a vizsgált régióban élők -beleértve tanyasi háztartásokat és nyugdíjból élőket- jövedelme országos viszonylatban alacsony, de képesek kigazdálkodni a megélhetést.
A háztartások többsége rendelkezik alapvető pénzügyi termékekkel (pl. bankszámla), így a lehetőség adott készpénzkímélő pénzügyi megoldások alkalmazására, ami a pénzügyi kultúra pozitív fokmérője. A tanulmány szerint azonban ez nem jelenti sem azt, hogy megfelelő tudás birtokában vannak a termékről, sem pedig azt, hogy a mindennapi életben használják ezeket a termékeket. Az idősebb korosztály, valamint a kisebb településen élők között a bankszámla és a bankkártya használat még mindig nem népszerű. Háztartási szinten havi 100 ezer forint nettó jövedelem után válik a bankkártya használathoz való hozzáállás pozitívvá.
A vizsgált háztartásoknak pozitív elképzelése van a jövőre vonatkozóan (tervezés, hosszú távú szemlélet) a megtakarításokat illetően. Ezzel szemben a felmérés kimutatásai alapján mindössze a háztartások 20,5 százaléka képes valóban megtakarítani, ezek közül is a 76 százalékuk a 140 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkező háztartások közül kerül ki. A legbiztonságosabb megtakarítási formát bankbetétet tartják, második, illetve harmadik helyen pedig az ingatlan (föld, lakóingatlan) áll. Ennek ellenére, a vizsgált háztartásokban a készpénzben történő megtakarítás szerepel a második helyen. Mivel a megtakarítási célok hosszútávúak, a választott pénzügyi eszközök azonban rövid távra szólnak, a felmérés végzői a pénzügyi kultúrát ebből a szempontból negatívként ítélték meg (pozitívként azonban kiemelték, hogy olyan termékeket nem vásárolnak meg, amit nem ismernek).
Az elemzett háztartások 39 százaléka él valamilyen hitelkonstrukcióval (forint- vagy deviza alapú). Bebizonyosodott, hogy hitelfelvételkor nem számoltak annak árfolyam kockázatával. Tekintetbe véve azt, hogy a háztartások többsége ennek ellenére képes kigazdálkodni az idegen forrásokból származó kötelezettségeket, azt jelenti, hogy hogy tudásszintjük és korábbi tapasztalataik alapján azonosították a rendelkezésükre bocsátott információkat tudásszintjüknek megfelelően.
Magyarországon 100-ból öten kötöttek kockázati életbiztosítást. Csehországban és Lengyelországban háromszor, Ausztriában pedig húszszor annyian.
"Az életbiztosítás az a pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet" - egy ovis aranyköpés a Facebookról. A valóságban persze más a helyzet: mint minden biztosítást, az életbiztosítást is arra kötjük, hogy kezeljünk egy kockázatot.
A kézamputáció nem megoldás
A legtöbb ember persze igyekszik kerülni a kockázatokat, amelyekkel lépten-nyomon szembesül. “Nem fog fájni keze, lába, Ha időben amputálja!” - idéz egy mondást Banyár József, egyetemi tanár, aktuárius egyik tanulmányában. Ez persze nyilvánvalóan nem megoldás, ahogy az sem elképzelhető, hogy valaki sosem hal meg. Ennek a kockázatnak a kezelésére szolgál az életbiztosítás, mégpedig az életbiztosítások egyik fajtája, a kockázati életbiztosítás. Ezek alapvetően abban térnek el a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit linked életbiztosításoktól, hogy nem függnek a tőke- és pénzpiaci mozgásoktól.
Amikor kockázati életbiztosítást kötünk, akkor - leegyszerűsítve - tulajdonképpen abban állapodunk meg a biztosítóval, ha meghalunk, akkor a biztosító fizet egy meghatározott összeget az általunk megnevezett személyeknek. (
Le vagyunk maradva
Magyarországon kevésbé terjedtek el a kockázati életbiztosítások, itthon inkább a unit linked konstrukciók terjedtek el. Más országokban azonban jóval nagyobb arányban kötöttek kockázati életbiztosításokat.
Magyarországon 100 emberből mindössze 29-nek volt életbiztosítása. Ezzel szemben Ausztriában 100 emberre vetítve 118, Csehországban 62, Lengyelországban 58, míg Szlovákiában 176. A kockázati életbiztosítások aránya ráadásul nagyon alacsony, alig 5 százalékos. Fordítva nézve, a magyarok 95 százaléka pont az életére nem köt biztosítást.
Kereső
