Magyarországon 100-ból öten kötöttek kockázati életbiztosítást. Csehországban és Lengyelországban háromszor, Ausztriában pedig húszszor annyian.
"Az életbiztosítás az a pénz, amit az kap meg, aki túléli a halálos balesetet" - egy ovis aranyköpés a Facebookról. A valóságban persze más a helyzet: mint minden biztosítást, az életbiztosítást is arra kötjük, hogy kezeljünk egy kockázatot.
A kézamputáció nem megoldás
A legtöbb ember persze igyekszik kerülni a kockázatokat, amelyekkel lépten-nyomon szembesül. “Nem fog fájni keze, lába, Ha időben amputálja!” - idéz egy mondást Banyár József, egyetemi tanár, aktuárius egyik tanulmányában. Ez persze nyilvánvalóan nem megoldás, ahogy az sem elképzelhető, hogy valaki sosem hal meg. Ennek a kockázatnak a kezelésére szolgál az életbiztosítás, mégpedig az életbiztosítások egyik fajtája, a kockázati életbiztosítás. Ezek alapvetően abban térnek el a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit linked életbiztosításoktól, hogy nem függnek a tőke- és pénzpiaci mozgásoktól.
Amikor kockázati életbiztosítást kötünk, akkor - leegyszerűsítve - tulajdonképpen abban állapodunk meg a biztosítóval, ha meghalunk, akkor a biztosító fizet egy meghatározott összeget az általunk megnevezett személyeknek. (
Le vagyunk maradva
Magyarországon kevésbé terjedtek el a kockázati életbiztosítások, itthon inkább a unit linked konstrukciók terjedtek el. Más országokban azonban jóval nagyobb arányban kötöttek kockázati életbiztosításokat.
Magyarországon 100 emberből mindössze 29-nek volt életbiztosítása. Ezzel szemben Ausztriában 100 emberre vetítve 118, Csehországban 62, Lengyelországban 58, míg Szlovákiában 176. A kockázati életbiztosítások aránya ráadásul nagyon alacsony, alig 5 százalékos. Fordítva nézve, a magyarok 95 százaléka pont az életére nem köt biztosítást.
Kereső