jutalom

Lassan kezd tudatosulni a magyarokban, hogy maguknak is tenniük kell a nyugodt jövőjük, időskoruk érdekében. Biztató azonban, hogy ma már a lakosságnak mintegy a fele foglalkozik a hosszú távra szóló megtakarítások és befektetések kérdésével. Az öngondoskodás mellett a váratlan helyzetekre történő felkészülés is egyre fontosabbá válik. Erre, a kockázatok megfelelő felmérése után van megoldás- derült ki az AGNB közleményéből.

A szokottnál is konzervatívabban kezeli a magyar lakosság a nyugdíjcélú megtakarításokat, amelyektől 42 százalék a kiszámíthatatlan piaci környezet negatív hatásai elleni védelmet remél. A többi között ez derül ki abból a kutatásból, amelyet 12 országban - köztük Magyarországon - készített az Aegon. Sokatmondó az is, hogy a válaszadók 53 százaléka a hosszú távú megtakarításainál a szokottnál is óvatosabb befektetési politikát kíván folytatni. Vannak elvárásaik a pénzügyi tanácsadókkal szemben is, elsősorban az, hogy megfelelő befektetési garanciákat biztosító hosszú távú megtakarításokhoz, tervezéséhez nyújtsanak segítséget.

Nő az igény a szakmai tanácsok és tanácsadók iránt

A jövőben világszerte és Magyarországon is egyre inkább előtérbe fog kerülni az öngondoskodás, s ennek részeként mind keresettebbekké válnak az ezzel kapcsolatos tanácsok. Még tovább nő az igény a tanácsadók szolgáltatásai iránt is, egyenes következményeként annak, hogy folyik a kockázat- és felelősség-megosztás újraosztása a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók között, s a hangsúly egyre inkább az utóbbiakra helyeződik. Az egyének, a családok növekvő szerepvállalásának egyik következménye pedig a megfelelő tanácsok iránti növekvő igény. Az Aegon legfrissebb felmérése szerint például a megkérdezettek közel ötöde igényelné, hogy professzionális, személyre szabott pénzügyi tanácsot kapjon.

Az előző poszthoz – és a nők anyagi helyzetéhez – kapcsolódik egy nemrégiben publikált tanulmány eredménye, amely szerint az amerikai anyák alig 24 százaléka elégedett a pénzügyi státuszával.

Még ijesztőbb adat, hogy negyedük bevallottan nehezen él meg és fél a jövőtől és a pénztelenségtől. Mindezek ellenére az anyáknak mindössze egyharmada kér segítséget pénzügyi szakembertől a befektetések, illetve biztosítások kezeléséhez – derül ki az Amerikai Anyák helyzete (“State of the American Mom Study”) című tanulmányból. A kutatásban 1014 nőt kérdeztek meg, mindannyian egy vagy több, 27 év alatti gyermeket tartanak el.

Az anyák ráadásul meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a családot azáltal, hogy 46 százalékuk nem rendelkezik egészségügyi biztosítással, 68 százalékuk pedig hosszútávó gondozási biztosítással sem. Eszerint a nők többsége egyáltalán nem gondol arra, hogy a jövőben bármi baj érheti őket – kezdve bármilyen egészségügyi problémától a munkanélküliségig. Felmerülhet az a kifogás is, hogy nem jut pénz az öngondoskodásra, de a megkérdezett háztartások mindegyikében 50 000 dollár fölötti bevétellel számolhatnak. 

Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!

A nő sem lehet pénzügyi analfabéta

Keveset tudnak a pénzügyekről a fiatalok

Lemaradva a magyar életbiztosítási piac

Szeszben és dohányban az elsők

Vissza dolgozni, de hova?

A budai kerületek megverték a pestieket

Nyerésre állnak a nyugdíjasok a gyerekekkel szemben

Nincsenek tisztában pénzügyi képességeikkel a fiatalok – derül ki egy friss kutatásból. A megkérdezettek harmada túlbecsüli, 10 százalékuk degradálja pénzügyi ismereteit.

A lakosság egészét nézve a fiatal (18 és 25 év közötti, felsőoktatásban tanuló) korosztály jóval kevésbé van eladósodva: mert míg a 18-69 éves lakosság körében 77 százalék azok az aránya, akik vettek már fel valamilyen hitelt, addig a most megkérdezett fiatalok alig negyederendelkezik – vagy rendelkezett – valamilyen hitellel. Többen rendelkeznek valamilyen megtakarított pénzzel is - 80 százalékuk -, szemben a teljes lakosság alig 54 százalékával. A diákok elsősorban az egyszerű – rövid távra szóló – megtakarítási formákat kedvelik, ugyanakkor megjelenik a hosszú távú tervezés is, a lakástakarékpénztári megtakarítási formát például a  megtakarítók 8,6 százaléka jelölte meg. 

Azok közül, akik nem tudnak megtakarítani, a fiatal férfiak több jövedelmet igényelnének a nőknél ahhoz, hogy tudjanak félretennii. Előbbiek átlagosan 181 ezer forint havi jövedelmet jelöltek meg, a nők átlagosan 174 ezret. A megtakarítani képes fiatal nők átlagos jövedelme ugyanakkor 49 ezer forint, míg a fiatal férfiaké átlagosan 65 ezer. 

Meglepő eredménynek mondható, hogy a nincsenek jobb helyzetben a pénzügyi ismeretek terén azok, akik már végeztek ilyen tanulmányokat, a pénzügyi kultúrát sok tényező együttesen határozza meg. Leegyszerűsítve igaz, hogy minél érettebb valaki, annál fejlettebbek a pénzügyi ismeretei, a korral a készségek javulnak, a házas-gyermekes- és elvált fiatalok jobb válaszokat adtak a társaiknál, csakúgy, mint azok, akik már töltöttek időt külföldön.

A képességekben nincs eltérés fiatal nők és férfiak között, nem meglepő, hog több férfi gyűjt autóra, mint nő, ugyanakkor több nő tesz félre pénzt ajándékvásárlásra, mint férfi.

A megkérdezettek közel háromnegyede kockázatkerülő magatartást mutat, ha pénzügyi döntést kell hoznia, függetlenül a pénzügyi ismereteinek szintjével. Ez a tanulmány szerint egyrészt üdvös, mert nem vállalnak az ítélőképességüket meghaladó döntéseket, ugyanakkor a túlzott kockázatkerülés csökkenti az esélyt a jólét növeléséhez. Akadályozhatja ugyanis a pénzügyi lehetőségek kihasználását.

A kutatást az Állami Számvevőszék, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola valamint a Szegedi Tudományegyetem végezte több mint 2000 hallgató megkérdezésével.

Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!

Lemaradva a magyar életbiztosítási piac

Szeszben és dohányban az elsők

Vissza dolgozni, de hova?

A budai kerületek megverték a pestieket

Nyerésre állnak a nyugdíjasok a gyerekekkel szemben

Mit kezdjünk a használhatatlan forintjainkkal?

44 billió forintnál járnak a leggazdagabbak

Az aktív korú lakosság csaknem fele gondolja úgy, hogy időskori megélhetése nagyobb részét az állami nyugdíj adja majd, alig negyedük rendelkezik bármilyen nyugdíjcélú megtakarítással - derül ki az NRC kutatásából.

A nyugdíjpénztárak iránti bizalom alacsony. Legtöbben saját megtakarításaikban bíznak, de csak a lakosság tizede képes rendszeresen pénzt félretenni, ráadásul jóval alacsonyabb összeget, mint az egy megfelelő mértékű nyugdíj-kiegészítéshez elegendő lenne – írja a jelentés.

A kutatás során azt vizsgálták, hogyan viszonyul az aktív korú, 18–59 éves, nem nyugdíjas lakosság az öngondoskodáshoz: mit és hogyan akar és tudnak megtenni a fiatalok azért, hogy időskorában megélhetése ne pusztán az államtól függjön. Miközben nagyjából öt járulékfizető lenne képes eltartani egy nyugdíjast, ma 4 millió foglalkoztatott és közel 3 millió nyugdíjas él Magyarországon. A 2013-as évtől megkezdődik a Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulása, a rendszer további terhelését hozva, emellett a magyar társadalom öregedése is felgyorsult.

kép innen

A többség ennek ellenére még mindig épít az állami nyugdíjra: jelenleg a 18–59 éves – még nem nyugdíjas – lakosság több mint fele (56%) valószínűsíti, hogy kap majd az államtól nyugdíjat, és a vizsgált népesség csaknem fele (45%) úgy véli, időskori megélhetése legalább felét az állami nyugdíj adja majd. A 18–39 éveseknek már több mint fele, a 40–49 évesek 40%-a valószínűsíti, hogy nem lesz jogosult állami nyugdíjra. Miközben a többség remél az államtól nyugdíjat, szinte kivétel nélkül (93%) gondolják, hogy az legfeljebb csak az alapvető dolgok megvásárlására lenne elég. A lakosság fele úgy szerint az állami nyugdíj a szűkös megélhetéshez sem lesz elég. A legtöbben úgy gondolják, megélhetésükhöz más forrásokat is igénybe kell venniük. A havi bevételek átlagosan 15-16%-át nyugdíj mellett végzett munkából, illetve saját megtakarításból tervezik fedezni. Az önkéntes megtakarításokból (nyugdíjpénztári vagy biztosítótól) származó összeget a bevétel mindössze egytizedére teszik átlagosan, miközben ugyanilyen mértékben számítanak családi segítségre is.

Míg a 18–29 évesek mindössze 38%-a, az 50 éven felüliek csaknem háromnegyedét (72%) foglalkoztatja már a nyugdíj- kérdés. A 18–59 évesek alig negyede rendelkezik bármilyen nyugdíjcélú megtakarítással, háromnegyedük semmiféle pénztári befizetéssel vagy olyan félretett összeggel nem bír, amit kifejezetten nyugdíjas éveire szánna.

“Banki szakértők számításai szerint ahhoz, hogy valaki 65 éves kora után még 15 éven keresztül például havi 80 ezer forinttal ki tudja egészíteni a nyugdíját, 25 évesen kezdve a takarékoskodást havi szinten csaknem 20 ezret, 35 évesen kezdve 30 ezret, 45 évesen kezdve több mint 40 ezret kellene megtakarítania, de egy mai 30 évesnek ahhoz, hogy csak havi ötvenezerrel kiegészüljön a nyugdíja majd, már most havi 10-15 ezer forintot kellene előtakarékoskodni” – írja a jelentés. További információkat a témáról itt olvashat.

A láthatatlan tized az egyik jó megoldás arra, hogyan mutassuk be és hogyan ösztönözzük a gyerekeket, mire is jó a takarékoskodás.

Több elemzés is szól arról, hogy a magyarok közül sokan nem takarékoskodnak váratlan kiadásokra, betegségre, idős korukra stb. Ennek több oka van, az egyik a pénzhiány. Ugyanakkor szerepet játszik benne az is, a pénzügyi tudatosság szempontjából még van tere a fejlődésnek.

Ahhoz, hogy hosszú távon is jó eredmények szülessenek, a gyerekeknek, diákoknak is tisztában kell lenniük azzal, hogyan működik ez a dolog. Persze nem kell feltétlenül a kamatokkal hozamokkal traktálni őket, főleg, ha nem vevők rá, de több módszerrel is lehet őket a takarékoskodás felé terelni.

Láthatatlan alap

Íme az egyik, a láthatatlan tized vagy ötöd módszere. Tegyük fel, hogy a gyereknek havonta 6-10 ezer forint zsebpénzt szánunk, ebből az összegből azonban 10 vagy 20 százalékot lecsippentünk, a levont összeget pedig félretesszük bármilyen takarékoskodásra kitalált pénzügyi eszközben. A lényeg, hogy tudnia kell, ez az övé, de a spórolt összeget egyszerűen nem lehet kivenni, csak adott idő múlva. Ahhoz, hogy a hosszú távú takarékoskodásnak látszódjon az eredménye, érdemes legalább egy, de inkább több éven keresztül spórolni.