A pénzügyi kultúra fejlesztése egyre gyakrabban megfogalmazott cél Magyarországon is. Arról azonban, hogy mi az a pénzügyi kultúra, kevesebb szó esik. A pénzügyi kultúrával foglakozó kutatások mindig az adott kutatás céljának, célcsoportjának, illetve kutatási kérdésének megfelelően határozták meg azt, hogy mit tekintenek pénzügyi kultúrának. De mit is jelent mindez?
A pénzügyi kultúra fogalma nem új keletű, már a századforduló elején is történtek kísérletek az Egyesült Államokban arra, hogy növeljék a lakosság pénzügyekkel kapcsolatos ismereteit - el kellett magyarázni az embereknek, hogy melyik pénzügyi terméket (pl.: bankbetét, hitel, stb.) mire és hogyan használhatják. A századforduló óta eltelt idő azonban nem csak az egyes használati cikkek terén eredményezett jelentős mértékű innovációt, hanem a pénzügyi szektor által kínált termékek tekintetében is. Megújították a kínált pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat is.
Azonban olyan komplex pénzügyi termékek jöttek létre, hogy az azokban rejlő valós kockázatokat már a pénzügyekkel napi szinten foglalkozó szakemberek sem képesek megfelelően felmérni. Az átlag emberektől pedig amúgy is távol áll a pénzügyi események napi szintű követése. Ennek ellenére a nagyobb hozam elérése érdekében hajlandóak vagyunk többet kockáztatni, így akkor is használjuk a komplexebb pénzügyi termékeket, ha nem vagyunk tisztában azok valós kockázataival.
A pénzügyi kultúrával foglakozó kutatások mindig az adott kutatás céljának, célcsoportjának, illetve kutatási kérdésének megfelelően határozták meg azt, hogy mit tekintenek pénzügyi kultúrának. Hung és szerzőtársai kilencféle megközelítési módot azonosított az általuk feldolgozott tanulmányokból. Ezek pedig a következők: pénzügyi tudás; pénzügyi folyamatok megértése; a pénzügyi tudás alkalmazási képessége és a megszerzett tapasztalatok; a pénzügyi összefüggések és definíciók ismerete; megalapozott pénzügyi döntések meghozatalának képessége; a legalapvetőbb pénzügyi fogalmak ismerete; az egyszerű (alapvető) pénzügyi döntések meghozatalának képessége; a megalapozott és tudatos döntések meghozatalának képessége; valamint az egyszerű pénzügyi fogalmak ismerete. Mivel ezek a kategóriák nem válnak el tökéletesen egymástólegymástól, a tanulmány szerzői arra a következetésre jutottak, hogy a pénzügyi kultúra definíciójának keresése helyett érdemesebb azt koncepcióként kezelni.
A pénzügyi kultúra fejlesztése a pénzügyi intézmények érdeke is, hiszen az hozzájárul a magánszektor megtakarításának növekedéséhez és azon keresztül a hitelképességének javulásához is. A hitelképes ügyfelek pedig alacsony kockázatú jövedelemforrást jelentenek a szektor számára.
Mindemellett a pénzügyi kultúra fejlesztése az állam érdeke is, hiszen magasabb szintű pénzügyi kultúra esetén kevesebb hangsúlyt kell fektetni újraelosztási és stabilizációs célokra, ami jótékony hatással bír a gazdaság minden szereplőjére, az ország versenyképességére.
Ezek szerint a pénzügyi kultúra egy koncepció, amely nem ragadható meg csupán a pénzügyek tárgyi ismeretén keresztül - noha elengedhetetlen, hogy megfelelő szintű pénzügyi ismerettel rendelkezzünk – hanem több szakterületet érintő megközelítést igényel. Az pedig optimizmusra ad okot, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztése minden társadalmi csoport együttes érdeke, így közös fellépés esetén a siker predesztinálható.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Nem spórolnak a fiatalok - nincs miből
Fontos a család - hát még a pénz!
A szomszéd nyugdíja sem zöldebb (sokkal)
Kereső