Ki ne szeretne nyugdíjas korában a Bahamákon csücsülni, koktélt szopogatva? A britek és a németek több mint fele azt tervezi, hogy a nyugdíjas éveit melegebb éghajlaton tölti. A franciák és a spanyolok nem kívánják elhagyni hazájukat, ami nem is olyan meglepő tekintettel a helyi klímára. Az internetes kommunikáció, az olcsó utazási lehetőségek pedig ma már azt is lehetővé teszik, hogy a külföldre költöző nyugdíjasok ne szakadjanak el teljesen a családjuktól.
Az ENSZ becslése szerint 2025-re 1,1 milliárdnyi 60 év feletti lesz a Földön, közel duplája a 2000-ben regisztrált adatoknak. Európa elöregedő társadalmaiban drasztikusan csökken a fiatalkorúak száma, miközben a nyugdíjasoké folyamatosan nő: ma a teljes európai lakosság 20 százaléka 60 év feletti. A lakosság várható hosszabb élettartama és a születések számának csökkenése jellemzően a világ fejlett nyugati felét érintő probléma, ahol egyre nagyobb létszámú generációk kerülnek nyugdíjas korba úgy, hogy aktívak kívánnak maradni.
A jóléti társadalmakban egy végigdolgozott élet és a gyerekek felnevelése után jó esetben elérkezik az idő, amikor az ember már csak magával és párjával foglalkozhat, utazhatnak, pihenhetnek. Rengeteg utazási iroda szakosodott külön a nyugdíjasok utaztatására, vagy gondoljunk csak az Olaszországban fenntartott házakra, vagy épp a floridai nyugdíjas üdülő otthonokra. Az utazási hajlandóság leginkább pénzkérdés, de a mentalitás sem érdektelen. A külföldi nyugdíjasok nem érzik rosszul magukat azért, mert az általuk megkeresett pénzt magukra költik, és a gyerekeik sem nézik őket rossz szemmel, arra gondolván, hogy a szülők épp elherdálják az örökségüket.
Kereső
