A fiatalok egyik napról a másikra élnek, alkalomszerűen tudnak csak félretenni - ezért is vállalnak sokan diákmunkát, aminek a lelkesedésen kívül is van pár feltétele.
Először is az iskolától be kell szerezni az ún. iskolalátogatási igazolást, amely azt bizonyítja, hogy az elmúlt tanévben a delikvens nappali tagozatos diák volt. Szükséges még a személyi igazolvány, a TAJ-szám (társadalombiztosítási azonosító jel), az adószám (pontosabban adóazonosító jel), néhány esetben egy bankszámlaszám is, mert a munkáltató csak bankátutalással tud fizetni (pl. az állami költségvetésből gazdálkodó szervezetek, vagy néhány iskolaszövetkezet is így fizeti a munkabért, stb.).
A munkavállalás formái változatosak lehetnek, dolgozhatnak a diákok alkalmi munkavállalói könyvvel, létesíthetnek határozott idejű és egy adott munka elvégzésére is munkaviszonyt, beléphetnek egy iskolaszövetkezetbe (népszerű nevén: diákszövetkezetbe). A diákmunkát vállalók egy része fiatal munkavállalónak számít (amíg nem töltötte be a 18. életévét, de elmúlt már 16 éves, - nyári munkavégzés esetében 15 évesen is munkába lehet állni szülői engedéllyel -) ezért a Munka Törvénykönyve 129/A.§-a szerint különleges védelmi szabályok vonatkoznak rájuk.
A középiskolások bizakodóak a pénzügyi jövőjük tekintetében, mégis a fiatalok alig egyharmada rendelkezik valamilyen összegő megtakarítással, amiből mindössze 33 százalékuk tudna három hónapnál tovább megélni- derült ki egy nemzetközi felmérésből.
A tanulók jóléti indexe alapján (ami a pályakezdők anyagi biztonságérzetét, munkával, egészséggel kapcsolatos véleményét számszerűsíti) a fiatalok leginkább az anyagi helyzetükkel elégedetlenek. A diákok nem tudnak spórolni, ami nem feltétlen a hajlandóság hiányát, sokkal inkább nehéz anyagi helyzetüket mutatja. Ugyanis több felmérés során kiszámolták már, hogy egy átlagos egyetemista – attól függően, hogy kollégiumban vagy albérletben lakik- 40-65.000 forintból tud kijönni havonta.
Ennek az összegnek az előteremtésére szolgálnak az ösztöndíjak, szociális támogatások, a diákmunka. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az esetek nagy többségében a megélhetéshez szülői támogatásra is szükség van, hiszen vannak olyan egyetemi szakok, ahol ebből az összegből legfeljebb a tankönyvekre futná. Ilyen feltételek mellett pedig saját lábra állni, félretenni - akár egy csekély összeget is - nagyon nehéz. Ezért nem a azon lamentál a diákok 59 százaléka, hogy hogyan rakjon félre nyugdíjas éveire, hanem sokkal inkább azon, hogy külföldön vállaljon munkát.
A jóléti index pusztán arról ad tanúbizonyságot, hogy a fiatalok egyik napról a másikra élnek, különösebb pénzügyi perspektíva nélkül. Erre megoldás lehet például részmunkaidős foglalkoztatás , amennyiben van rá kapacitás az egyetemi tanulmányk mellett, vagy akár nyáron a diákmunkában szerzett javak gyűjtögetése.
Ha a tetszett a poszt, olvassa el korábbi bejegyzéseinket!
Fontos a család - hát még a pénz!
A szomszéd nyugdíja sem zöldebb (sokkal)
Kevés a fizikai munkahely, muszáj tovább tanulni
Részmunkaidő: segítség vagy depresszió forrása?
Kereső
